úgy reagálok a helyzetekre, ahogy az tőlem várható. 100%-osan benne vagyok az események folyamában mégis olyan mintha egy k.baszott film pörögne és kattog az agyamban a vetítőgép, nem ez nem lehet valóság. Nem ez nem velem történik. Ez a jelenlegi életem rossz oldala. És azért rossz, mert a lehető legkevésbé tudom befolyásolni és irányítani. Amit tudok megteszek persze. A jó pedig olyan vattacukros, nyálcsorgatós, csillámporos glitteres, tündérpónikaka szagú, hogy olyan nincs is. De ezen nem gondolkozom, hogy jár-e nekem, csak élvezem - persze hogy jár- .
Vettem is ehhez a hangulatomhoz illően egy rózsaszín bugyit és megállapítottam, hogy lehetnek pici hurkák a hasamon, a fenekem még mindig baromi jól néz ki.
Rajzolni meg egyre jobban szeretnék már megint, órán ma firkáltam is a füzetbe, mire megszólal mellettem egy ismereten csoporttárs:
. Te ilyen jól rajzolsz? - lapozgatja a füzetemet- Te mindig rajzolsz?
- Hát azért igyekszem jegyzetelni is.
És ez olyan de olyan jól esett. A suli egyébként tetszik, a tantárgyak többsége olyan, ami érdekel. És rájöttem, hogy hiába választottam másik utat, ez sem rosszabb mint az előző és régen valami ilyesmi is szerepelt az álmaim között.
A hobbijaimra meg nem sok idő jut, a fényképezőgépem aksija is elromlott, előbb sötétedik és gyakori a szürke idő.. szóval azt találtam ki, hogy a mobilommal lefotózom a sminkjeimet. Aztán hétvégente - már amikor otthon vagyok- újra elkészítem őket és anya gépével dokumentálom. Nem akarok kényszeresen blogolni, és olyat kiadni a kezeim közül, amit megbánok. Még ha ez pár olvasóval kevesebbet is jelent.